Az alginit földes, agyagos szerkezetű, adott esetben kagylós törésű, legtöbbször levelesen elváló lapkákból álló kőzettömeg, a színe zöldesszürke, szürke. A Kárpát-medence tórendszerében mintegy 3-5 millió évvel a jelenkor előtt, heves vulkanikus működések, lávakitörések következtek be. Magyarországon 1973-ban fedezték fel az ország első alginit telepét. Pula és Öcs közötti útszakasztól délnyugat irányába fedezték fel a tufagyűrűvel körbezárt telepet, aminek a területe 0,445 km², és az alginitet 2-3 méter fedőréteg takarja.

Egy másik alginit lelőhely Gérce község északi szélén található, itt találták meg a legnagyobb tufagyűrűt, amelynek területe 2,1 km². Tulajdonképpeni ez a terület egy 4-15 méter között változó vastagságú pleisztocén korú homok és kavicsréteg alatt 100 méter mélységig lenyúló az alginittel kitöltött vulkáni kráter. Bányászati szempontból ez az alginit lelőhely a pulainál kedvezőtlenebb adottságú, mert a termék jelentős része a nyugalmi vízszint alatt van. Az alginit minőségi jellemzői a mélység függvényében jelentősen változnak. Kedvezőtlen területen helyezkedik el egy másik viszonylag nagy alginit lelőhely, Várkesző és Egyházaskesző között 0,3 km² területen. A 75 méter mélységű kráterben az alginit fölött 40 méter vastagságú bentonit réteg helyezkedik el, a bentonit fölött kavics és homok található, amely szintén kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik. Az ország lelőhelyein található alginit egy 2005-ös felmérés szerint, 120,04 millió tonna a földtani készlet, míg a kitermelhető, ipari 89,66 millió tonna.