Mindig van visszaút, mert semmi nincs, amivel mi küzdenénk csak egyedül

Sokan esnek abba a tévedésbe, hogy ha szembesülnek valamilyen súlyos problémával az életükben, azt hiszik, csak keveseket ver a sors ilyesmivel, így a küzdést egy kilátástalanul felesleges dolognak ítélik, az adott dologgal szemben. Pedig, pont az a jó az internetben, hogy ha rákeresünk bármire rajta manapság, akár egy betegségre, azonnal látni fogjuk, hogy mi csak a sokadikak vagyunk, akiknek ilyesmi jutott keresztként. Keresztként, amit el kell cipelni az életben.

Régen valóban baj volt, hogy az elszigeteltségben magunk maradtunk a küzdelmünkkel, és nehéz volt segítséget kérni. De manapság akkor is van segítség, ha a család például nem áll mellettünk valamiért. Az alkoholizmusról, és az alkoholizmus végső stádium tünetei kapcsán is sokat olvasgattam a felepulok.hu oldalon, ami meggyőzött, és ezáltal meggyőzhet bárki mást is, hogy egyáltalán nincsenek egyedül bajukkal. És mindig lesz segítség!

Persze így, hogy ez nem az én betegségem, nem én küzdök vele, csak közelről látom a küzdést, pláne belátom, hogy ráadásul kifejezetten nemzet-specifikus dologról beszélünk. Sajnos hazánkban sok az alkoholt túlzásba vivő, és ezért aztán bajba kerülő ember, akiknek érdemes az ő történetük előtt már lezajlott, jó példák után kutatni. Mert másoknak sikerült (például a felepulok.hu oldalon). Csak a büszkeség az sajnos olyan, hogy ha valaki belekerül a spirálba, nem fogja vigasztalni, hogy más is átesett már ezen. Holott ez a vigaszkeresés juttat el sokakat a felepulok.hu-ra is, ami viszont az előbbiek mellett annak is bizonyítéka meg, hogy a felépülésre komoly az esély.

Miért olvastam hát ezekről, ha nekem nincs alkoholproblémám? Pláne miért érdekeltek az alkoholizmus végső stádium tünetei? Nos, mert az én féltestvéremnek megvolt az a szerencséje, hogy a család odafigyelt rá, és időben észrevették, hogy baj van. Aminek folyományaként rá is vették, hogy forduljon szakemberhez. A felepulok.hu esetében, pontosabban szakemberekhez – ott egy komplett szakértői gárda várja a gyógyulni vágyót. És arra buzdítanak már a bemutatkozásukban, hogy a hozzátartozók lépjenek a beteg helyett, ha muszáj.

Viszont, ha valaki olyan olvassa az írásomat, aki maga szeretne leszokni, de el akarja kerülni a család bevonását, vagy épp nincs is kit, mint közeli hozzátartozót bevonnia, kattintson mielőbb ide: https://felepulok.hu/arak. És nyugodjon meg, mert láthatja az oldal közepén: Egyéni konzultáció! Ilyen is van náluk. A bentlakásos elvonókúrára sokféleképp eljuthatunk. De mindenképp cselekedjünk időben. Egyrészt, mert szükség lesz állapotfelmérésre és egyebekre, másrészt pedig azt is tudni kell, hogy az egyik legsikeresebb, ezáltal pedig az egyik legnépszerűbb segítő szolgáltatást kaphatja tőlük bárki az alkoholizmus végső stádium tünetei estében, így a „sorbaállás” is elnyúlhat egy picit.

Egy ilyen központjuk van, ahová biztosítják az elvonulást, szakemberekkel, de az érthető módon korlátozott befogadóképességű. Ne csüggedjünk, ők egy nagyon lelkiismeretes, hivatásában maximalista társaság, akik betartják az anonimitást is. Tehát azon lesznek, hogy ha segítség kell, ők tudjanak olyat nyújtani, mégis azt javaslom, ne legyünk ráérősek, ha baj van.

Mitől eredményesek ők különösképpen?

Mert a programjuk kiforrott! Lépésről lépésre sajátítható el vele a józanság megtalálásához vezető út feltérképezésének módja, ami azt teszi lehetővé, hogy többé ne kívánjuk az alkoholt. Mégis boldogan és kiegyensúlyozottan éljünk. Ez annak ellenére is lehetséges (de ez adja a nehézségét, ami miatt kell majd a szakember), hogy ők elismerik: az alkohol mindig gond lehet, ha egyszer már a függőjévé váltunk, így ők a dolog elutasítására „tanítanak meg” elsősorban. És arra, hogy ez ne járjon küszködéssel a későbbiekben. De, mivel elismerik a betegség jelleget, értsük meg, hogy mindig szükség lesz ránk, hogy fejben készek legyünk az alkohol elutasítására. Igencsak magas százalékban mérhető eredményességgel sajátíttatják el azt, hogy ez tényleg ne egy kínszenvedés, hanem természetes dolog legyen a továbbiakban.

A sorstársiasság, aminek gondolatával felütöttem a mostani eszmefuttatásomat, végig kíséri a programjukat. Ahogy mondtam, anonim módon, de más segítségre szorulókkal együtt eshetünk át a kezelésen. És ez erőt fog adni. Szerintem annak a tudatát például, hogy tényleg nem vagyunk egyedül, és nem csak mi botlottunk megy egyszer az úton.

Velünk lehet a család is! Akkor is, amikor a bentlakásos programot teljesítjük. Ők is részt vehetnek, hétvégéken például előadásokon. Mindez nagyon nyugodt, természetközeli környezetben valósul meg. És akkor a szakmaiságról még nem is, eddig csak a gyógyuláshoz ideális környezetről beszéltem… Minnesota-modell: így hívják azt a technikáját ennek az egész dolognak, mely kiváló szakmai hátteret nyújt a gyakorlati leszokáshoz. Itt, ebben is jelen van a „sorstársiasság”, amihez újra és újra visszatérek. Azért is, mert nekem ez volt külső szemlélőként a lelke az egésznek. Amikor látta a féltestvérem, hogy mások is, nagy számban ugyanazért küzdenek, mint ő, akkor kapott erőt hozzá. Ez a modell a bentlakásos jelleg mellett védjegyeként őrzi az önkéntességet, vagy a saját „élményük” okán, segítségre szorulóból segítséget nyújtóvá vált szakemberek bevonását. És még két kulcsszó a modell bemutatásához: önsegítő csoportok. Csoportterápia, tanácsadók, akik maguk is felépülésben lévő, a dolgot belülről látó, átélő emberek lehetnek. Család bevonása, ismételten – ha ez lehetséges, multiprofesszionális személyzet a felépülés helyszínén végig, testi aktivitás és egyebek. Ahogy írtam, jól kidolgozott, sokaknál bevált, sokösszetevős, már kiforrott módszer ez, aminek a hatékonysága kitűnik a felepulok.hu oldal hosszas leírásaiból. Amiket mindenképp javaslok átbogarászásra főleg azoknak, aki talán tényleg egyedül vágnak ebbe bele. Mert általában meggyőzi őket, hogy ott majd, amikor át kell esni ezen a hatékony küzdésen, nem lesznek egyedül.

A Minnesota-modell egyébként Amerikából érkezett a kontinensre. Magyarországon pedig a rendszerváltás után kezdtek elterjedni ezek az új módszerek, amik jobban tudnak segíteni, mint a régi, dogmatikus elven működő dolgok. A modell kialakulásában pont valami olyasmi kapott kulcsszerepet, ami az egyén számára is kulcsmomentum lehet: fel kellett, és el kellett ismerni, hogy ez, az alkoholizmus bizony egy betegség. Nem tréfadolog, és nem lehet csak úgy lerázni magunkról. Kezelni kell. Önkéntelen fogyatékosságnak is nevezik ők az alkoholizmust, ami nem űzhető el ledorongolással, akár önmagunk szidásával. Nem fogjuk egy betegségből „felrázni” magunkat, ahogy mások sem fognak. Szakemberek fognak meggyógyítani, csak egy egészen haladó módon.

Szerintem sok tekintetben sikerült most megvilágítanom, amit a címben is hangsúlyoztam: mindenki hibázik, mindenki válhat gyengévé és elesetté, és ettől még nem bukott el jobban, mint mások. Magának a Felépülők – Családi Felépülési Központnak is hasonló a története… Fellelhető számos helyen az interneten, mert ha a kezeltjeik névtelenek is maradtak, ők, a tevékenységük folytán sikeresek és ezáltal ismertek. Mert ők is leküzdötték az alkoholizmust! Ennek a történetét el is mesélik magán az oldalon. Nem szégyellik, ahogy mi se szégyelljük. Olvassuk el, okoljunk belőle, és ha kell, kérjük talán pont tőlük segítséget!